Az �rd�g �s Prym kisasszony!

Az �rd�g �s Prym kisasszony ban Coelho egy z�rt k�z�ss�g pr�bat�tel�t �br�zolja. Egy hegyvid�ki kis falucsk�ban j�tsz�dik, ahol f�leg �reg emberek, f�ldm�vesek �s p�sztorok lesz�rmazottai �lnek. Egy sz�p napon titokzatos idegen �rkezik a faluba, akiben t�bben az �rd�g�t v�lik f�lfedezni. Az idegen gazdags�got �g�rve r�veszi Prym kisasszonyt, a fiatal sz�llodaalkalmazottat arra, besz�lje r� a falu n�p�t, hogy �ljenek meg valakit maguk k�z�l, �s olyan jutalmat kapnak, amivel �jra felvir�goztathatj�k a falut. Chantal Prym, aki nagyon szeretn� megv�ltoztatni az �let�t, vajon minden g�tl�s n�lk�l az idegen bunt�rsa lesz? A faluk�z�ss�g enged-e a k�s�rt�snek, �s val�ban kiv�laszt soraib�l egy bunbakot? Az idegen pedig joggal b�zik-e abban, hogy a Rossz gy�zedelmeskedik a J� felett?

r�szlet a reg�nyb�l:

” - Mes�ltem m�r, hogy Ahabnak volt egy t�rt�nete a mennyorsz�gr�l �s a pokolr�l. Azel�tt ap�r�l fi�ra sz�llt, m�ra azonban feled�sbe mer�lt. Mendeg�lt az �ton egy ember, a lova meg a kuty�ja. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, �s mellett�k belecsapott egy f�ba a vill�m. Mindh�rman meghaltak. De az ember nem vette �szre, hogy m�r elhagyta az �l�k vil�g�t, �s tov�bb bandukolt a k�t �llattal. N�ha id�be telik, m�g a halottak megszokj�k �j helyzet�ket…

[…]

- Nagyon hossz� volt az �t, emelked�n kellett menni�k, a nap is er�sen t�z�tt, csorgott r�luk a verejt�k, �s rettent� szomjasak voltak. Az egyik kanyarban v�gre �szrevettek egy hatalmas m�rv�nykaput, amely egy arannyal kik�vezett t�rre ny�lt. A t�r k�zep�n egy k�t �llott, amelyb�l krist�lytiszta v�z csordog�lt. A kapuban egy f�rfi �rk�d�tt.

A v�ndor odament hozz� �s megsz�l�totta:

‘J� napot.’

‘J� napot’-felelte az �r.

‘Mif�le hely ez, hogy ilyen gy�ny�r�?’

‘Ez itt a mennyorsz�g.’

‘Milyen j�, hogy a mennyorsz�gba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.’

‘L�pjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.’

Az �r a k�tra mutatott.

‘A lovam �s a kiskuty�m is szomjasak.’

‘Nagyon sajn�lom’ - mondta az �r. ‘�llatok nem l�phetnek be ide.’

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen k�nozta a szomj�s�g, de nem akart egyed�l inni. Megk�sz�nte h�t az �rnek, �s tov�bbment. Megint sokat gyalogoltak f�lfel�, �s m�r teljesen ki voltak mer�lve, amikor meg�rkeztek egy m�sik helyre, amelynek egy �cska kapu volt a bej�rata. M�g�tte poros f�ld�t volt, k�toldalt f�kkal. Az egyik fa �rny�k�ban hevert egy f�rfi, az arc�t eltakarta a kalapja, val�sz�n�leg aludt.

‘J� napot’ - k�sz�nt�tte a v�ndor.

A f�rfi f�lretolta a kalapj�t, �s biccentett.

‘Nagyon szomjasak vagyunk, �n, a lovam �s a kiskuty�m.’

‘Van ott egy forr�s a k�vek k�z�tt’ - mondta a f�rfi, �s megmutatta nekik a helyet. ‘Igyanak csak kedv�kre.’

Az ember, a lova meg a kuty�ja odamentek a forr�shoz, �s sok�ig ittak. Azt�n az ember visszament a f�rfihoz, hogy k�sz�netet mondjon neki.

‘J�jjenek csak nyugodtan, b�rmikor’ - felelte a f�rfi.

‘Egy�bk�nt hogy h�vj�k ezt a helyet?’

‘Mennyorsz�g.’

‘Mennyorsz�g? Az nem lehet! A m�rv�nykapu �re azt mondta, hogy az ott a mennyorsz�g!’

‘Az nem a mennyorsz�g. Az a pokol.’

A v�ndor megd�bbent. ‘Meg kellene tiltaniuk, hogy �k is ugyanezt a nevet haszn�lj�k! Ez a t�ves inform�ci� �ri�si z�rzavart okozhat!’

‘Bizonyos szempontb�l viszont nagy szolg�latot tesznek nek�nk. Ugyanis ott maradnak azok, akik k�pesek elhagyni a legjobb bar�taikat…’ ”

forr�s: www.coelho.hu �s www.mara.z8.hu