Hull�mmoraj

Sz�rke tenger �s sz�rke �g.
� v�ghetetlen sz�rkes�g!
Jajongva sz�ll a sok sir�ly.
A l�gy es� halkan szit�l.
Vonagl�, m�la v�zmoraj,
�r�k-egyhang� m�lyi dal.
�s m�gse, m�gse szomor�.
� sz�rke, sz�p, komoly bor�!

Ti sz�rke tenger-t�volok,
L�m �n is, �n is itt vagyok!
Az a hatalmas, furcsa sz�l,
Amely nem tudni merre k�l,
Eddig sodorta cs�nakom,
S most �lve sz�rke partokon
Fontolgatom, elm�lgetem
Harminchat�ves �letem.

Mily k�l�n�s, hogy itt vagyok,
Hogy hallom az �r�k habot
A v�ghetetlen �g alatt.
Hogy annyi minden elmaradt,
Hogy annyi volt �s annyi van,
�s el fog �lni nyomtalan:
Mint harsog� hull�mhadak
A f�venyen elomlanak.

Mily k�l�n�s: Ma itt vagyok,
�s holnap t�n m�r �j habok
�s friss szelek �lelik �t
�letem ing� cs�nak�t,
�j tengerek �s �j egek,
�j sz�rkes�gek intenek:
S holnaput�n �j partokon
A r�gi z�g�st hallgatom.

Mondd, mondd, te gazdag sz�rkes�g:
Mi j�het �j el�mbe m�g?
Amit a sz�v tud sejteni,
Ami emberi s isteni
Engedtetett a F�ld sz�n�n:
Mindent meg�rtem, �ltem �n.
M�r minden volt. Hogy �lhetem
M�g gazdagabb� �letem?

Ha j�nne most az alkonyat,
Amely bez�rja utamat,
�gy hagyn�m itt a sz�p nyarat:
B�k�tlen v�gyam nem maradt.
�gy hajtan�m le arcom �n
A h�v� Isten kebel�n,
Mosolyg�n, �rten, gazdagon,
Halk Tedeummal ajkamon.

De hogyha �lnem m�retett,
Ha z�gnak m�g a tengerek,
�s ismeretlen partokon
Kell m�g kik�tni cs�nakom:
Kedves nekem az Akarat,
Melyt�l vitorl�m megdagad,
S amely haj�znom rendel�
A l�thatatlan part fel�.

Csak z�gjatok, �r�k habok:
�n is egy kis hull�m vagyok.
Testv�r nekem a m�lyi dal,
S a lelkem r� r�met sugall.
� �des �lni k�ztetek,
Hull�mok, r�mek, �letek,
S hallgatni sz�vem halk dal�t:
Az �r�kl�t m�ly dallam�t.

Ketten a Mesterrel

Feh�r f�nyben, feh�r ruh�ban,
Egy f�rfi j�r el�ttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kez�ben,
F�l a mag�nyos, nagy hegyekre.
Az emberarcok k�dbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
K�zen fogva vezet a Mester,
S �n k�vetem.

Megl�boltam a pusztas�got,
Homokviharos, s�v� tengert.
Sz�rke por�t sz�vemre sz�rta,
Sz�rny� mag�nya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem fel�d�tve
A Mester arca j�rt velem.
Kezem meleg kez�be fogta,
S �n k�vetem.

Lehevertem illatos f�re
O�zisok m�zes szel�ben,
El�lmodoztam r�zs�s felh�n,
T�vol dalon, zsong� lev�len.
De kez�t homlokomra tette
S megnyitva �lmod� szemem,
El�re mutatott a Mester,
S �n k�vetem.

El�rtem a hegyek t�v�be
S indultam f�lfel� nyom�ban.
Dideregtem a szirti sz�lben,
A szikla megv�rezte l�bam.
Ha meg�lltam, szemembe n�zett
�s r�m mosolygott csendesen.
S bel�m sz�llott a Mester lelke.
�s k�vetem.

Mikor az els� cs�csra �rtem,
Verejt�kes nap estel�n,
Megk�s�rtett a nagy K�s�rt�,
�s egy vil�got t�rt el�m.
De a Mester szemembe n�zett,
Szomor� szemmel, k�nnyesen,
S rajta k�v�l nem l�ttam semmit.
�s k�vetem.

J�rok mag�nyos hegytet�k�n,
A magass�gos szirthaz�ban.
S egy f�rfi j�r el�ttem egyre,
Feh�r f�nyben, feh�r ruh�ban.
L�pt�nk alatt meleg vir�gok
Serkednek a vad k�veken.
K�zen fogva vezet a Mester,
S �n k�vetem.

www.szepi.hu/irodalom