Volt egyszer egy h�res �r�, akinek volt egy vil�gsz�p, ugyanolyan h�res feles�ge. Boldogan �ltek a vil�gban, ami dics��tette �ket �s munk�jukat. Otthonuk harmonikus �s sz�p volt, ahogyan �k is. Egy sz�p napon az Asszony feltette mag�nak a k�rd�st: ha minden sz�p �s harmonikus k�r�l�ttem, mi�rt nem �rzem magam boldognak?

R�j�tt, hogy minden hi�ba, ha a sok sz�p dolgot, bele�rtve saj�t mag�t �s a f�rj�t �sszek�t� kapocs nem m�k�dik. Hi�ba voltak szerelmesek, a kapcsolat, aminek ezt a szerelmet kellett volna szolg�lnia, valahogy a szerelem ellen fordult, �s kikezdte azt.

Az Asszony ekkor gondolt egy nagyot, �s egy sz�p napon a k�vetkez�t mondta: ha a f�rjem elmehetett zar�ndok�tra, h�t elindulok �n is a vil�gba, h�tha megtal�lom a megromlott kapcsolat elleni gy�gy�rt. Vajon besz�ljek-e az urammal, sz�p sz�val meggy�zve �t arr�l, hogy mennem kell? K�rdezte mag�t�l. Nem, hiszen � is a szavak embere, �s a szavak m�r nem m�k�dnek. Im�gyen gondolva, fogta mag�t a n�, �s egy sz� n�lk�l elhagyta ur�t, hogy megkeresse az elix�rt, �s szavak helyett a tett�vel �zenjen f�rj�nek.

De a F�rfi a szavak embere volt, �s a tettekb�l el�g keveset �rtett. Megs�rt�d�tt h�t �s azt gondolta, hogy majd a szavakkal, amiket k�nyvekbe szokott �rni, meggy�gy�tja mag�t �s elfelejti a feles�g�t. Okos ember volt, �s tehets�ges is, ez�rt nagyon j� k�nyv sikeredett.

Annyira j�, hogy m�g � is elgondolkodott az �rtelm�n, �s felfedezte, hogy k�nyvekkel nem tudja mag�t meggy�gy�tani. R�j�tt, hogy gy�gyszerre van sz�ks�ge, amivel elfelejtheti a feles�g�t. �gy gondolta, ha majd megismerkedik a fi�val, akit feles�ge elveszt�s��rt okolt, �s legy�zi, akkor, visszakaphatja vil�gsz�p asszony�t, mert m�r nem akarta elfelejteni.

A Fi� ismerte mindkett�j�ket, de a n�t jobban szerette. Fiatals�ga ellen�re b�lcs �s meg�rt� volt, seg�tett h�t a F�rfinak abban, hogy r�j�jj�n, mi�rt hagyta el a feles�ge. �s az �r� r�j�tt, hogy a Fi� nem tehet r�la, csakis � felel�s az elromlott szerelem�rt.

K�zben a Fi� elmes�lte a F�rfinak, hogy � is szereti az Asszonyt, �s szeretn�, ha � boldog lenne. Elindultak h�t mind a ketten, hogy egy�tt utazzanak, tanuljanak �s megkeress�k az Asszonyt, hogy � boldog lehessen v�gre. K�zben a Fi� saj�t t�rt�neteivel tan�totta a F�rfit, aki figyelmesen hallgatott �s �lvezte, hogy v�gre nem � az, akinek a szavakat haszn�lnia kell.

Az utaz�s hossz� volt de v�gre el�rkeztek az Asszonyhoz, aki m�r epedve v�rta a F�rfit, mert m�g mindig szerette.

Ekkorra m�r mindh�rman tudt�k, hogy a szeretet mennyire fontos, hiszen az eg�sz utazgat�snak ez volt a l�nyege, �s tudt�k azt is, hogy mennyire fontos, hogy vigy�zzanak r� �s �polj�k, hogy sok�ig, ha lehet �r�kk�, megmaradjon. Az Asszonyb�l anya, a F�rfib�l f�rj, a Fi�b�l pedig f�rfi lett.

forr�s: www.ekultura.hu