Amikor Minnesotaban megszuletett az elso fiam, egy lyuk volt a sziven.
Amiatt volt igy, hogy az anyjanak tuladagoltak a gygyszert. A kisfiu
nyomban bekekult, amikor vilagra jott. Akkoriban sem mi, sem az orvos
nem tudta meg, mi okozta azt a lyukat, es nagyon aggodtunk. A sziv
kispriccelte magabol a vert. Mindnyajan biztosak voltunk benne, hogy
a baba meg fog halni.
Ugyanazon az ejszakan Buffaloban felriadt az apam: valami konnyeden
nekikoccant az ablaknak. Egy hangot hallott: "Ne aggodj, John redbe
fog jonni!" Az apam nem ertette: egyetlen Johnt ismert, aki a fivere
volt, de az mar meghalt. Egesz ejjel ebren maradt, s a kulonos
suggallaton toprengett.
Meg most sem tudom elmondani anelkul, hogy konybe ne labadjon a semem.
Meg mindig nem aludt, amikor kora reggel felhivtam.
-Unokad szuletett-tudattam vele.-Johnak neveztuk el. De lyuk van a
sziven. Lelegeztetogepre kellett kapcsolni.
-Ne aggodj!-mondta az apam.-Rendbe fog jonni. - Krakogott egyett,
majd hozzatette, hogy most nem magyarazhatja el, honnan tudja, de
nyugodjunk meg. Aztan telefonalt a minnesotai egyetemen annak az orvosnak, akit a legjobb szivspecialistanak tartottak, hogy azonnal
menjen be hozzank a korhazba. Az illeto megvizsgalta a kis Johnt,
atnezte a naplot, es felfedezte a szules alatt beadott ketszeres adag
nyugtatot."Ne aggodjanak-mondta.- A gyerek rendbe fog jonni.
A kisbabak sziveben van egy specialis kis szelep azert, hogy az
atmenet idejen eletben tartsa oket. Hat het mulva eltunik, de addig
keresztularamoltatja a vert az agyon es a sziven, meg ha a testukbe
nem sok jut is belole."
A kisbaba csakhamar meggyogyult.
-Marsch Ward-Washington, D.C.