Mária egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzet. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját "belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét.

„Mert én vagyok az első és az utolsó

Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett

Én vagyok a szajha és a szent

Én vagyok a feleség és a szűz

Én vagyok az anya és a leánygyermek

Én vagyok anyám karja

Meddő vagyok, és számtalan gyermekem van

Én vagyok az asszony és a hajadon

Én vagyok, aki a világra hoz, s aki soha nem szült

Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban

Én vagyok a feleség és a férj

És engem a férjem teremtett

Én vagyok az apám anyja

Én vagyok a férjem húga

És ő az én eltaszított fiam

Mindig tiszteljetek

Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű”

(Himnusz Íziszhez, 3. vagy 4. század (?), Nag Hammádi)

forrás: www.ekultura.hu