Az ördög és Prym kisasszony!

Az ördög és Prym kisasszony ban Coelho egy zárt közösség próbatételét ábrázolja. Egy hegyvidéki kis falucskában játszódik, ahol főleg öreg emberek, földművesek és pásztorok leszármazottai élnek. Egy szép napon titokzatos idegen érkezik a faluba, akiben többen az ördögöt vélik fölfedezni. Az idegen gazdagságot ígérve ráveszi Prym kisasszonyt, a fiatal szállodaalkalmazottat arra, beszélje rá a falu népét, hogy öljenek meg valakit maguk közül, és olyan jutalmat kapnak, amivel újra felvirágoztathatják a falut. Chantal Prym, aki nagyon szeretné megváltoztatni az életét, vajon minden gátlás nélkül az idegen buntársa lesz? A faluközösség enged-e a kísértésnek, és valóban kiválaszt soraiból egy bunbakot? Az idegen pedig joggal bízik-e abban, hogy a Rossz győzedelmeskedik a Jó felett?

részlet a regényből:

” - Meséltem már, hogy Ahabnak volt egy története a mennyországról és a pokolról. Azelőtt apáról fiúra szállt, mára azonban feledésbe merült. Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket…

[…]

- Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi örködött.

A vándor odament hozzá és megszólította:

‘Jó napot.’

‘Jó napot’-felelte az őr.

‘Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?’

‘Ez itt a mennyország.’

‘Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.’

‘Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.’

Az őr a kútra mutatott.

‘A lovam és a kiskutyám is szomjasak.’

‘Nagyon sajnálom’ - mondta az őr. ‘Állatok nem léphetnek be ide.’

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

‘Jó napot’ - köszöntötte a vándor.

A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.

‘Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.’

‘Van ott egy forrás a kövek között’ - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. ‘Igyanak csak kedvükre.’

Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.

‘Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor’ - felelte a férfi.

‘Egyébként hogy hívják ezt a helyet?’

‘Mennyország.’

‘Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!’

‘Az nem a mennyország. Az a pokol.’

A vándor megdöbbent. ‘Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!’

‘Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…’ ”

forrás: www.coelho.hu és www.mara.z8.hu