Az emlékezéshez nem emlék,

Hanem szeretet kell,

S akit szeretünk,

Soha nem felejtjük el.

/Shakespeare/

Légy olyan, mint a madár,

Mely alól, ha kivágjáka fát,

Nem zuhan le, hanem

Még magasabbra repül.

/Prohászka Ottokár/

Ha sírsz, Isten veled együtt sír.

De a könnyeket csak akkor törli le,

Ha te hagyod. 

/Filmrészlet-Angyali érintés/

Azért van síró, hogy vígasztald,

És éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

Hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

Hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat, kinek fakasztják,

A mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

Azért van, hogy megmutathasd

Mennyi szeretet van benned.

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve helyed,

Ne nyugodj, míg meg nem leled.

/Bódás János/

Bánatnak, mely nagyon sokat beszél,

Keveset higgyetek!

Az, ami bennünk igaz fájdalom,

Némának született.

/Endrődi Sándor/

A harcot, melyet őseink vívtak,

Békévé oldja az emlékezés.

Rendezni végre közös dolgainkat,

Ez a mi munkánk és nem is kevés.

/József Attila/

Jól csak a szívével lát az ember.

Ami igazán lényeges,

Az a szemnek láthatatlan.

/Antoine de Saint Exupéry/

A megbocsátás az az illat,

Melyet az ibolya hint arra a cipősarokra,

Mely eltapossa őt.

/Mark Twain/

Mit tennél, ha tudnád: Már csak egy évig élsz?
Hosszú idő egy ÉV. Tervezel még? Remélsz?
És ha csak egy HÓNAP?...Nem több, egy HÉT csupán?
Kezed remegve nyúlna a tűnő perc után.
Talán nincs több: egy NAP. Egy rövid ÓRA még.
Jég töri le a termést, lehull a veréb.
Egy PERC. Már itt se vagy, és oly sötét az éj.
Lélek, légy készen mindig, s ne félj, ne félj!
Ha becsülettel éltél, a hajnal felragyog,
S te mosolyogva mondod: URAM, TIED VAGYOK! /B. Irma/

Hivatásod legyen: élni másokért,
S mások boldogságában
Keresni a magadét.

/Pestalozzi/

Vésd eszedbe minden módón

Mi rossz és jó, meg ne tévedj.

Minden új és minden ódón,

Évre év jön, évre év megy.

/Mihai Eminescu/

Mindig megtörténik az, amiben hiszel,

S hited teszi azt megtörténtté.

/Frank Lloyd Wright/

Batyum:A legsúlyosabb Nincsen.

Utam: A nagy Nihil, a Semmi.

A sorsom: menni, menni, menni

S az álmom: Az Isten.

Vele szeretnék találkozni,

Az álmommal, nagy bolond hitben,

S csak ennyit szólni: Isten, Isten.

S újból imádkozni.

/Ady Endre/

Ő az áldás, Ő a Béke.

Nem a harcok istensége.

[…]

Az Úristen örök áldás,

Csíra, élet és virágzás.

/Babits Mihály/

Ha a sötéttől félek,

Világot gyújt a lélek,

Ha a tévedéstől félek,

Kezem fogja a Lélek

Ha fáradságtól félek,

Szárnyára vesz a Lélek.

Ha a haláltól félek,

Életet ád a Lélek.

Ha mindörökre élek,

Neked köszönöm Lélek, ...

/Mentes Mihály/

Ha szemét van körülötted,

Nyílj ki, s légy virág rajta.

Ha felhős és ködös a táj,

Sebaj! Szárnyad van,

Lendülj hát a felhők fölé.

/Prohászka Ottokár/

Tégy minden jót, amire képes vagy,

És tedd olyan csendben,

Ahogyan csak lehetséges.

/Charles Dickens/

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

És sok-sok önzetlen tiszta szeretet.

/Goethe/

Igaz lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat,

Gondosan őrizzük meg,

Hogy tiszta legyen az ünnepekre.

/József Attila/

Légy őszinte, és csak a becsületre adj.

Ne mondj ki szót, mely nem szívedből fakad!

/Moliére/

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A Mindenséggel mérd magad!

/József Attila/

Jó öreg kút csendesen ontja vizét,

Így telik minden napja.

Áldott élet ez, fontolgatom:

Csak adni, adni minden napon.

Hadd éljek én is ilyen kút-életet,

Osszak áldást és sok-sok szeretetet.

Nem az enyém, Krisztustól kapom,

Egyszerűen csak továbbadom.

/ismeretlen/

Lehet, hogy gyenge még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan.

De indulunk: a szépet, a jót akarjuk

S érezzük, hogy hitünknek szárnya van.

/Juhász Gyula/

Hinni a szépet, a lehetetlent,

Hinni, hogy egyszer valóra válik,

Hinni a vágyban, akaratunkban

Ha kell, hát bízni halálig.

/Szabó Lőrinc/

Nemes, szép élethez

Nem kellenek nagy cselekedetek.

Csupán tiszta szív,

És sok-sok szeretet.

/Pázmány Péter/

Soha le nem mondani,

Soha el nem csüggedni,

Ha kell, mindig újra kezdeni.

/Kossuth Lajos/

Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel.

/Arany János/

Ne sírj! Az igaz könny ritka.

Mosolyogva szenvedni-

Ez az élet titka.

Nem az az igazi szenvedés,

Mitől könnyes lesz a szemed,

Hanem az, amit eltűrsz

Mosolyogva, csendesen.

/ismeretelen/

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja,

Amelyeket nem sírtak el.

És azokat a kéréseket is meghallja,

Amelyeket nem mertek kimondani.

/ismeretelen/

A kedves szavak rövidek

És könnyen kiejthetőek

De a visszhangjuk valóban végtelen.

/calcuttai Teréz anya/

Ha az egész világ gyűlöl,

És rosszat mond rólad,

De a lelkiismereted tiszta,

Sosem leszel egyedül.

/Charlotte Bronte/

Ha erőd kevés, a feleúton kidőlsz,

De ne feküdj le az út elején!

/Konficiusz/

Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!  /Juhász Gyula/

Aki mást ismer az okos,
Aki önmagát, az bölcs.
Aki mást legyőz az erős,
Aki magát, igazi hős!
Akinek sikerül, abban van akarat,
Aki kevéssel éri be, több sikert arat.
Aki helyén hűségesen megáll,
Akit a bűn nem gyűr le,
Azé lesz az élet igazán. /Lao-Ce/