Néztem a napot

Fényesen, forrón ragyogott.

Perzselt, égetett melegével

Ahogy te perzseltél egyszer.

Egy trombitás angyal

Megfújta a kürtöt

Zengett a zene messzire

Feltüzelt teljesen üteme.

Ragyogott a nap, fogtam kezed

Minden fényes volt veled

Forró volt az érintés

Halálos az ölelés.

Tüzes volt a csókod, mind

Kezem izzadt tőle mindig

Testem remegett közeledben

Szívem sírt csak csendben.

Tudtam, hogy nem szeretsz

Játék voltam neked, kedvenc

De így nem engedhetem

Hogy testem a tiéd legyen.

Táncoltunk lassút, andalítót

Fájt a lépés, mozdulatom

És te szerelmes csábítással

Verset suttogtál kéjjel, vággyal.

Szemedbe néztem, kerestelek

Nem találtam tekinteted

Fekete-szürke sötétségben

Csak néztem és tovább égtem.

A tűz tovább égett még

Mázsás súly lett a lég

És én még mindig vártam

Égettelek tovább, kéjben vágyban.

Hulltak a falevelek

Hervadtak már a rózsák

Fakultak már a képek

Emlékek, percek, órák.

Elmentél, mert így akartam

Égjél tovább egymagadban

Kéjjel, vággyal feltüzelve

Nem leszek senki játékszere.

Nem szidhatsz meg érte

Tüzedet senki se kérte.

Amit nem adtál- az kellett

Őszinte, igaz szerelemet.

Látod így történhetett

Hogy angyalodból, démon lett!