János a leggyakrabban otthon üldögélt, tévét nézett, csipszet rágott, közben drága édesanyja minden kívánságát leste. De János egyszer csak elunta magát, és elhatározta, hogy elindul világot látni. Az anyja könyörgött neki:
- Drága fiam, nincs itthon jó dolgod? A világban annyi baj leselkedik rád!
De János hajthatatlan maradt. Az anyja elment a plébános úrhoz, hogy cserébe egy új harangért, ( a régi már igencsak fakón kongott) szerezzen Jánosnak egy őrangyalt. Nemsokára meg is érkezett az őrangyal. János összepakolta egy nagy utazóládába a szükséges úti holmit, anya és fia nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzott egymástól és János elindult.
Ahogy kiértek a faluból, János leült a ládájára, és töprengeni kezdett. A világ nagy. Most merre és hogyan tovább?

Nemsokára arra jött egy autó. János inteni akart neki, de az őrangyal felkiáltott: - Jaj, János, ne! Az autóval bármikor történhet baleset. Várjunk valami biztonságosabbra! János visszaült a ládára, aztán eszébe jutott, hogy akkor elsétálhatnának a közeli vasútállomásra. - Jaj, János, ne! És ha kisiklik a vonat? Nem, a vonat nagyon veszélyes. Elszállt fölöttük egy repülőgép. - Menjünk repülővel - kiáltott fel János. - Jaj, János ne. Ha lezuhan a repülőgép, még én sem tudlak megmenteni. - Akkor menjünk gyalog, mondta mérgesen János. - Jaj, János ne! Olyan nehéz ez a láda, még meghúzódik a derekad a cipeléstől. De János most már nagy dérrel-durral elindult, az angyal meg ott repdesett körülötte és sápítozott. Nemsokára beesteledett, szállás után kellett nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta: - Jaj, János, ne! És ha becsap a fogadós vagy éjszaka ellopják a pénzed? Mit tehetett János? Ment tovább, pedig már alig vonszolta magát meg a ládáját. Meglátott egy barátságos kis házat, gondolta ide bekopognak, és szállást kérnek éjszakára. De az angyal ismét felkiáltott: - Jaj, János, ne! Ki tudja ki lakik abban a házban. Ha rossz emberek, nem leszel biztonságban. János nagyon fáradt volt már, letette a ládáját és azt mondta: - Akkor itt alszom, nem megyek tovább egy tapodtat sem. Felfeküdt a ládára, nem volt ugyan nagyon kényelmes fekvőhely, de János egy pillanat alatt elaludt. Azt sem hallotta, hogy az őrangyal siránkozik: Jaj, János, ne! Éjszaka rablók jöhetnek, kifoszthatnak, meg is ölhetnek. János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt. Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót. János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal. - Jaj, János, ne! Annyi rosszat hallani ezekről az útmenti büfékről. Lehet, hogy együtt tárolják a húst meg a zöldséget. Nem ellenőrzi ezeket az ÁNTSZ se. Menjünk tovább, ha kedves az egészséged. Bizony sokat kellett kutyagolni, míg a következő faluban egy boltra akadtak. Jaj, János, ne! Biztosan nem friss az áru, talán még romlott is. Majd találunk valami jobbat. De János nem bírta tovább. Meglátott az út mellett egy szép almafát, teli illatos, mosolygó almával, és leszakított egyet. - Jaj, János, ne! Hátha most permetezték. Meg is mérgezheted magad. - Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én magam, ha kell. De az angyal hirtelen sírva fakadt: - Nem mehetek vissza a mennybe, ha nem vigyáztam rád. Mit csináljak, hová menjek, ha te elzavarsz magad mellől? János nagyon megsajnálta szegény angyalt. - Tudod mit? Szerepet cserélünk. Ezután én fogok  vigyázni rád. És így is lett. Utaztak  hajón és repülőn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot, hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott élnek, ha meg nem haltak.

Farkas Ági meséje